Nem volt szükség szavakra,mindent ki tudtunk olvasni a másik szeméből.

sziasztok!Ihletet kaptam,így megírtam az 5.részt is.Remélem tetszeni fog:)

Arca egyre jobban közeledett az enyém felé.Nem ellenkztem,én is elkezdtem közeledni.Mikor ajkaink között már csak pár milliméter távolság volt,megcsörrent a telefonom.
-Halló?-vettem fel,mikor eltávolodtam Harrytől.
-Emma vagyok.Hol vagy már?
-Egy perc és ott leszek.Szia-válaszoltam a kérdésére,majd leraktam a telefont.
-Sajnálom,de mennem kell-fordultam vissza Harryhez.
-Rendben.
-Akkor majd holnap.
-9-re érted jövök.
-Inkább találkozzunk a stadion előtt.Nem akarok kockáztatni.
-Oké.
-Na de akkor megyek.Szia-köszöntem el,majd befutottam.
A szobába érve láttam,ahogy Emma fel-alá járkál.
-Mégis hol a francba voltál?-szegezte hozzám a kérdést
-Sétáltunk.De mért nem feküdtél le?
-Mert vártalak hogy mesélj.
-Semmi különös nem volt,de megbeszéltük hogy este 9-kor megint találkozunk és elmegyünk vacsizni-újságoltam neki boldogan.
-Ez tök jó-örült velem együtt.
-De most hulla fáradt vagyok.Szerintem aludjunk.
-Szerintem is-értett velem egyet,majd miután lekapcsoltuk a villanyt lefeküdtünk.
Reggel nagyon szép volt az idő.A nap erősen sütött és a madarak csicseregtek.8-kor útnak indutunk.Most is rengeteg nevezetességet néztünk meg.Nagyon szép ez a város.Ha tehetném leélném itt az egész életem.Mondjuk Harryvel.Egész nap csak ő járt a fejemben.Sokszor Emma keltett fel az álmodozásaimból. Emma megkérdezte,hogy Harry nem akart-e megcsókolni ,azt mondtam hogy nem.Nem azért,mert nem akartam hogy tudjon róla,hanem mert ismerem Emmát.Ha elmondtam volna neki hogy majdnem megtörtént,csak ő pont akkor telefonált,akkor megharagudott volna saját magára és nem győztem volna hallgatni a bocsánatkéréseit.De azután ismét elmerültem az álmaimban.Emma megkérdezte,hogy Harry nem akart-e megcsókolni ,azt mondtam hogy nem.Nem azért,mert nem akartam hogy tudjon róla,hanem mert ismerem Emmát.Ha elmondtam volna neki hogy majdnem megtörtént,csak ő pont akkor telefonált,akkor megharagudott volna saját magára és nem győztem volna hallgatni a bocsánatkéréseit.Tulajdonképpen nem haragudtam rá,hisz nem tudhatta,hogy mi folyik odakint.
Sokat gondolkodtam azon,hogy mi lesz ha hazamegyünk.Elvégre a mai napot kivéve márcsak három napot maradunk.Hiába küzködtem a gondolataimmal,egyre csak az járt a fejemben,hogy ennek semmiképp nem lesz folytatása.Több ezer km választ el minket.Viszont mikor rá gondoltam olyat éreztem,mint még soha.
Este,miután visszatértünk a szállásra,lejátszódott a tegnap esti jelenet:Mindenki ágyba bújt,kivéve engem és Emmát.Miután összekészültem,elindultam.A stadion előtt Harry már várt.
-Szia-köszöntem rá.
-Szia.Ma is eszméletlenül jól nézel ki,Bella.
-Te is-viszonoztam a bókját.
-Akkor menjünk étterembe?
-Én rengeteget ettem mielőtt eljöttem.A tanár majdhogynem belém tömött mindent.
-Akkor mit csináljunk?
-Fogalmam sincs.Döntsd el te.
-Oké.mindjárt visszajövök-mondta,majd kiszállt a kocsiból és telefonálni kezdett.
-Na?-kérdeztem,miután 15 perc múlva visszajött.
-Először elmegyünk egy kicsit kocsikázni,aztán 11-kor jön a meglepetés-mosolygott.
-Milyen meglepetés?-néztem rá kérdően
-Azért hívják meglepetésnek,hogy meglepődj.
-Ezek szerint nem fogod elmondani.
-Nem-mosolygott.
Másfél órás kocsikázás után így szólt:
-Takard el a szemed-mondta,majd felém nyújtott egy kendőt.
-Miért?-néztem rá furcsán
-Ne kérdezz,csak tedd meg-mondta,majd segített megkötni hátul.
Mikor leállt a kocsi motorja,kiszállt a kocsiból,odajött és engem is kisegített.Nem tudtam hol lehetünk.Csend volt és nyugalom.Fogta a kezem és vezett.Bíztam benne.
-Na akkor most lassan leveszem a kendőt-mondta,majd kibontotta a csomót hátul.
-Wow-csak ennyit tudtam kinyögni,mikor megláttam,hogy hol vagyunk.
A London Eye csak a miénk volt.Még a közelben sem volt senki.
-Na tetszik?
-Az nem kifejezés.De ezt hogy szervezted meg?
-Az maradjon az én titkom-mosolygott.
Mikor a legmagasabb ponton voltunk megálltunk.
-Most itt maradunk egy kicsit,ha nem baj.Nagyon szeretek itt lenni.
-Ja,hogy te máskor is csináltál már ilyet?
-Lánnyal még nem.A fiúkkal egyszer feljöttünk.Akkor megfogadtam,hogy ha találok egy különleges lányt,akkor felhozom-mosolygott.
-Tényleg gyönyörű innen minden.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog-mondta,majd közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett.Arcunk egyre jobban közeledett egymáshoz.Egyik pillanatról a másikra ajkaink összeértek és átadtuk magunkat az élménynek.
Mikor ajkaink szétváltak,csak csendben néztük egymást.Nem volt szükség szavakra,mindent ki tudtunk olvasni a másik szeméből.
Hirtelen ismét elindultunk.
-És most menjünk valamerre?-kérdezte
-Hát már egy óra,szóval lassan menni kellene.
-Rendben-mondta egyhangúan
Miután leértünk,visszaszálltunk a kocsijába és elindultunk.10 perc autózás után a szállás előtt voltunk.
-Köszönöm ezt a mai estét-mondtam,mikor kisegített a kocsiból.
-Nincs mit megköszönni-mosolygott.
-Tényleg nagyon csodás volt minden.
-Annyira,hogy este 9kor ismét randizhatunk?
-Igen.Na de megyek,mielőtt Emma felhívna.
-Oké-mondta,majd közelebb lépett és gyengéden megcsókolt.
-Na szia-köszöntem el,majd bementem.

Azt éreztem,hogy életem egyik legjobb estjén vagyok túl,és már semmi kétség:Beleszerettem Harry Styles-ba.

Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.

Sziasztok!Bocsi a késésért,de nagyon el vagyok havazva.Nagyon örülnék neki,ha kommentelnétek,mert sokat gondolkodtam már azon,hogy megéri-e folytatni...Jó olvasást!:)

-Az van,hogy tetszel-bökte ki végül.

-De hisz semmit sem tudsz rólam.
-Ezért hívtalak el,hogy jobban megismerjelek és hogy te is engem.Már akkor megtetszettél mikor először megláttalak,de aznap nagyon rossz kedvem volt.Nem gondoltam volna,hogy ismét találkozunk,de a sors is azt akarta-mosolygott.
-Ezek szerint.Harry,én nem tudom mit mondjak erre.
-Én tetszem neked?-tette fel nekem a kérdést.
-Tetszeni tetszel,de nem akarom hogy azt hidd,hogy a pénzed vagy a csillogás miatt mondom ezt.
-Nem gondoltam ilyet.Tehát akkor van esélyem?
-És mégis hogy oldanád meg?Te itt laksz Londonban,rengeteget vagy Amerikában,én pedig több ezer km-re lakom.
-Abból még semmi baj nem lehet,ha találkozgatunk.
-Hát abból végülis nem-mondtam,majd küldtem felé egy mosolyt.
-Szóval akkor mesélj magadról.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre.
-Ez nekem így nem megy.Sosem tudtam csak úgy nekiállni és beszélni magamról.
-Akkor kérdezek…Van most pasid?
-Ha lenne nem lennék itt veled.Nincs.
-Ezt jó volt hallani.-mondta,majd mielőtt újra kérdezhetett volna,megcsörret a telefonja,SMS-t kapott.Miután elolvasta így szólt:
-Sajnálom,de mennünk kell.Zayn írta,hogy siessünk vissza.
-Oké.
-Este ráérsz?
-Nem hiszem,hogy ki tudok szökni.
-Egyszer már megtetted.Sikerül az most is.
-akkor ráérek-adtam be a derekam.
-Hol találkozzunk?
-Most vagyok itt először,fogalmam sincs mi hol van.
-Akkor…A stadion előtt,ahol a koncert volt este 9-kor?Odatalálsz?
-Igen.Az tökéletes.
-Harry!Zayn neked is küldött SMS-t?-jött oda Louis,Emmával az oldalán.
-Ja..Elrontotta a hagulatot.
- Na de menjünk,mielőtt még kinyír-mondta Louis Harrynek.
-Akkor este.Sziasztok.-köszönt el Harry,majd elmentek.
-ESTE????-Kiáltott fel Emma.
-Ne kiabálj már!-Szóltam rá,még mielőtt felhívná magunkra a figyelmet.
-Bocsi.Na de mi volt?
Miután mindent elmeséltem Emmának,úgy döntött,hogy a maradék időben el kell mennünk nekem egy ruhát venni az esti randira.5 boltot körbejártunk,mire végre találtunk egy egyberuhát.Nem volt túl kihívó,inkább elegánsnak mondanám.Miután a ruha megvolt,kitalálta,hogy kell még hozzá egy cipő is.Hiába tiltakoztam,hogy hoztam egy olyan cipőt,ami remekül menne hozzá,ő nem tágított.Berángatott egy cipőboltba,ami óriási volt.Annyi cipőt még sosem láttam.Miután megmutattuk az eladónak a ruhát,azonnal mondta,hogy van egy cipő,ami remekül állna a ruhához.Felpróbáltam és pont a méretem volt,mivel tetszett is,megvettem.
A bevásárlás után visszamentünk a térre,ahol a többiek már vártak ránk.Egy pár órás városnézés után visszatértünk a tranzitra.Szerencsére mindenki nagyon fáradt volt,így fürdés és vacsora után elmentek lefeküdni.Emmával mi is azt tettettük,viszont nálunk-pontosabban csak nálam-most indult be az élet.Megmostam a hajam,felöltöztem,Emma kisminkelt-nem vitte túlzásba,szerinte valami természetes smink kell az alkalomhoz.Fél 9-kor elindultam egyedül.Múltkor 20 perc alatt odaértünk.Az utat megjegyeztem,szóval el nem tévedhetek.9 előtt 5 perccel értem oda,Harry már ott várt.
-Szia-köszönt,majd elindult felém,mikor meglátott.
-Szia-köszöntem rá egy mosoly kíséretében.
-Nagyon jól nézel ki.
-Te is.
Harry egy fekete nadrágot,fehér pólót és egy fekete zakót viselt.Laza volt,mégis elegáns.
-merre menjünk?-kérdezte
-Séta?-ajánlottam fel.
-Rendben.Szeretek sétálni.
-Én is.
-Na egy közös már van bennünk.
-Ezek szerint.
-És mit gondolsz Londonról?
-Egyre jobban tetszik-mosolyogtam.
Elmentünk egy parkba,leültünk ott az egyik padra és rengeteget beszélgettünk.Az elején féltem,hogy nem lesz majd közös témánk,de ez a félelmem hamar eltűnt.Nagyon jó volt vele beszélgetni.Sokat nevettünk,beszélgettünk a zenéről és mindegyikünk elmesélte az életét röviden.Lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Már nemcsak a kezünk ért össze,hanem a lelkünk is.Abban a pillanatban rájöttem,hogy ő az,akire egész életemben vártam.Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.
-Lassan mennem kell már-mondtam,miután ránéztem az órámra.
-Hány óra?
-Fél egy.
-Jól elbeszélgettük az időt.Azt hittem,hogy csak fél 11 körül van.
-Hát igen-mosolyogtam.
-Visszakísérlek,oké?
-Rendben-egyeztem bele,majd szép lassan elindultunk.
Negyed kettőkor értünk vissza.Csodáltam,hogy Emma még nem keresett.
-Na de akkor most én megyek.
-Holnap még egy randi?Mondjuk egy étteremben?
-Oké-mondtam,majd mielőtt elindultam volna,hirtelen közelebb lépett...Mélyen egymás szemében néztünk.Ekkor éreztem:Nincs visszaút.Bele fogok szeretni,márha eddig még nem történt meg…

-Szerintem szimplán csak tetszel neki.

-És mi lenne az?-néztem rá kérdően
-Szerintem ne akard tudni-szólt oda Louis.
-Befognád?-vágott vissza neki Harry
-De hát én csak..Na mind egy-állt félre Louis,majd követték őt a többiek is.
-Na szóval?-fordultam oda Harryhez
-Hát arra gondoltam,hogy elmehetnénk valahova.
-Mármint kik?
-Te és én-mosolyott
-Ezt te sem gondolhatod komolyan-mosolyogtam rá vissza.
-Mért nem?Na,mondj igent.
-Harry,én itt az osztállyal vagyok.Hogy mehetnék el bárhova is?
-Hát egyszer már megtetted.A koncertre is úgy jöttetek el.
-Az igaz.De majdnem le is buktunk.
-Bella,mennünk kell-jött oda Emma
-Oké,megyek.
-Na akkor?-nézett rám Harry kérdően
-Oké,legyen.Elmegyek veled valahova…valahogyan-adtam be a derekam.
-Add meg a számod és felhívlak,hogy mi hogy legyen.-mondta Harry
Miután beírtam a számom a telefonjába,elköszöntünk majd kiléptünk a boltból.Mi értünk oda utoljára a többiekhez.
-Na végre.Még pont időben-nézett ránk a tanár
-Elnézést.-mondtuk egyszerre Emmával
Emmával megegyeztem,hogy majd ha visszaértünk beszámolok mindenről.Nem akartam megkockáztatni,hogy bárki is meghallja.Hosszas sétálás és városnézés után visszaértünk a szállásra.Vacsora után mindenki visszavonult a szobájába.
-Na,most már mesélhetsz!-vetette bele magát Emma az ágyba
-Miről is?
-Hát hogy mi volt Harryvel.-forgatta a szemeit
-Jaa..igen.Hát semmi különös csak elhívott valahova
-ÚRISTEN!-kiáltott fel Emma
-Csss.
-Bocs.Hova és mikor?
-Nem tudok semmit.Elkérte a számom.Azt mondta majd hív.
-De jó már-mosolygott
-Ugyan.Kétlem,hogy felhívna.
-Hűű,de optimista valaki.
-Ugyan már.Csak reálisan nézem a dolgokat.Na de aludjunk,mert hulla fáradt vagyok-mondtam,majd magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem.
Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Rá sem néztem a kijelzőre,csak felvettem.
-Hallo?-szóltam bele kómásan
-Szia.Harry vagyok-jött is a válasz
-Milyen Harry?-kérdeztem meglepődve még félálomban
-Harry Styles-amint kimondta,kapcsoltam hogy ki  ő.
-Bocs,de nem szoktam hozzá hogy hajnali..Hány óra is van?
-3.
-Hogy hajnali 3-kor hívnak.
-Sajnálom,de csak most volt időm.
-Semmi.Mért is hívtál?
-Ja igen.Arról a randiról lenne szó.
-Randi?Nem volt szó randiról.
-Oké,akkor arról a baráti találkozásról.Holnap lesz szabadidőtök?
-Mindig van..
-Mikor lesz és hol?
-Délután 2-től lesz a Trafalgar téren.
-Tökéletes.Akkor 2-kor a szökökútnál megfelel?
-Oké.
-akkor holnap..vagyis ma-javította ki magát.
-Szia-köszöntem el,majd leraktam a telefont.
-Na mikor és hol találkoztok?-Kérdezte Emma
-Úristen,te ébren vagy?
-Mivel max-on van a telefonod.
-Bocsi..
-Na mikor és hol?-tért vissza a témához.
-Trafalgar téren kettőkor holnap..vagyis ma.
-Ez tök jó-kiáltott fel Emma.
-csss..Na de aludjunk,mert korán kelünk.Jóéjt.
-Jó éjt.
Reggel  6 órakor keltünk.Miután mindenki tisztálkodott,reggelizett elindultunk várost nézni.Sok érdekes dolgot láttunk,de én csak a délutánra tudtam gondolni.Nem is értettem miért.Mért hívna el valakit Harry Styles,miután bunkózott vele?Emmával is bunkó volt.Akkor őt mért nem hívta?-Ilyen és ehhez hasonló kérdések kötötték le a gondolataimat.

Délután kettőt ütött az óra.Megkaptuk a megígért szabadidőt.Emmával megkerestük a szökőkutat.
-Annyi dolgot nem értek-mondtam,miközben Harryre vártunk.
-Mint például?
-Nagyon furcsa,hogy elhívott.Mért tenné?
-Szerintem szimplán csak tetszel neki.
-Ugyan már,Emma.Ő Harry Styles,nem hinném hogy egy olyan lányra vetne szemet,mint én.
-Mi van velem?-hallottam meg Harry hangját a hátunk mögött.
-Semmi,csak beszélgettünk.
-Azt gondoltam.
-Sziasztok!Én vagyok Harry kísérője-lépett oda Louis.
-Szia-köszöntünk neki egyszerre Emmával.
-Emma,van kedved meginni egy kávét vagy valamit?-nézett Louis Emmára.
-Mehetünk-fogadta el Emma Louis meghívását és egyedül hagytak minket Harryvel.
-Na és milyen napod volt?-kérdezte Harry
-Egész jó.
-És merre voltatok?
-Fogalmam sincs.Nem figyeltem.Csak gondolkodtam.
-Tök jó.Itt vagy Londonban és mikor alkalmad van megnézni a nevezetességeket,akkor gondolkodsz-nevetett Harry.
-Jól van na.
-És min gondolkodtál?
-Rajtad-mondtam,mire elkezdett mosolyogni.
-Most mi van?-kérdeztem mikor észrevettem,hogy mosolyog.
-És min gondolkodtál velem kapcsolatban?
-Mért hívtál el?És nem hinném,hogy csak azért hogy kiengesztelj.Azért nem hinném hogy elhívnál egyetlen rajongót is.
-Hát tényleg nem ezért hívtalak….-ismerte be.
-Akkor?
-Igazából…-kezdett bele.