Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.

Sziasztok!Bocsi a késésért,de nagyon el vagyok havazva.Nagyon örülnék neki,ha kommentelnétek,mert sokat gondolkodtam már azon,hogy megéri-e folytatni...Jó olvasást!:)

-Az van,hogy tetszel-bökte ki végül.

-De hisz semmit sem tudsz rólam.
-Ezért hívtalak el,hogy jobban megismerjelek és hogy te is engem.Már akkor megtetszettél mikor először megláttalak,de aznap nagyon rossz kedvem volt.Nem gondoltam volna,hogy ismét találkozunk,de a sors is azt akarta-mosolygott.
-Ezek szerint.Harry,én nem tudom mit mondjak erre.
-Én tetszem neked?-tette fel nekem a kérdést.
-Tetszeni tetszel,de nem akarom hogy azt hidd,hogy a pénzed vagy a csillogás miatt mondom ezt.
-Nem gondoltam ilyet.Tehát akkor van esélyem?
-És mégis hogy oldanád meg?Te itt laksz Londonban,rengeteget vagy Amerikában,én pedig több ezer km-re lakom.
-Abból még semmi baj nem lehet,ha találkozgatunk.
-Hát abból végülis nem-mondtam,majd küldtem felé egy mosolyt.
-Szóval akkor mesélj magadról.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre.
-Ez nekem így nem megy.Sosem tudtam csak úgy nekiállni és beszélni magamról.
-Akkor kérdezek…Van most pasid?
-Ha lenne nem lennék itt veled.Nincs.
-Ezt jó volt hallani.-mondta,majd mielőtt újra kérdezhetett volna,megcsörret a telefonja,SMS-t kapott.Miután elolvasta így szólt:
-Sajnálom,de mennünk kell.Zayn írta,hogy siessünk vissza.
-Oké.
-Este ráérsz?
-Nem hiszem,hogy ki tudok szökni.
-Egyszer már megtetted.Sikerül az most is.
-akkor ráérek-adtam be a derekam.
-Hol találkozzunk?
-Most vagyok itt először,fogalmam sincs mi hol van.
-Akkor…A stadion előtt,ahol a koncert volt este 9-kor?Odatalálsz?
-Igen.Az tökéletes.
-Harry!Zayn neked is küldött SMS-t?-jött oda Louis,Emmával az oldalán.
-Ja..Elrontotta a hagulatot.
- Na de menjünk,mielőtt még kinyír-mondta Louis Harrynek.
-Akkor este.Sziasztok.-köszönt el Harry,majd elmentek.
-ESTE????-Kiáltott fel Emma.
-Ne kiabálj már!-Szóltam rá,még mielőtt felhívná magunkra a figyelmet.
-Bocsi.Na de mi volt?
Miután mindent elmeséltem Emmának,úgy döntött,hogy a maradék időben el kell mennünk nekem egy ruhát venni az esti randira.5 boltot körbejártunk,mire végre találtunk egy egyberuhát.Nem volt túl kihívó,inkább elegánsnak mondanám.Miután a ruha megvolt,kitalálta,hogy kell még hozzá egy cipő is.Hiába tiltakoztam,hogy hoztam egy olyan cipőt,ami remekül menne hozzá,ő nem tágított.Berángatott egy cipőboltba,ami óriási volt.Annyi cipőt még sosem láttam.Miután megmutattuk az eladónak a ruhát,azonnal mondta,hogy van egy cipő,ami remekül állna a ruhához.Felpróbáltam és pont a méretem volt,mivel tetszett is,megvettem.
A bevásárlás után visszamentünk a térre,ahol a többiek már vártak ránk.Egy pár órás városnézés után visszatértünk a tranzitra.Szerencsére mindenki nagyon fáradt volt,így fürdés és vacsora után elmentek lefeküdni.Emmával mi is azt tettettük,viszont nálunk-pontosabban csak nálam-most indult be az élet.Megmostam a hajam,felöltöztem,Emma kisminkelt-nem vitte túlzásba,szerinte valami természetes smink kell az alkalomhoz.Fél 9-kor elindultam egyedül.Múltkor 20 perc alatt odaértünk.Az utat megjegyeztem,szóval el nem tévedhetek.9 előtt 5 perccel értem oda,Harry már ott várt.
-Szia-köszönt,majd elindult felém,mikor meglátott.
-Szia-köszöntem rá egy mosoly kíséretében.
-Nagyon jól nézel ki.
-Te is.
Harry egy fekete nadrágot,fehér pólót és egy fekete zakót viselt.Laza volt,mégis elegáns.
-merre menjünk?-kérdezte
-Séta?-ajánlottam fel.
-Rendben.Szeretek sétálni.
-Én is.
-Na egy közös már van bennünk.
-Ezek szerint.
-És mit gondolsz Londonról?
-Egyre jobban tetszik-mosolyogtam.
Elmentünk egy parkba,leültünk ott az egyik padra és rengeteget beszélgettünk.Az elején féltem,hogy nem lesz majd közös témánk,de ez a félelmem hamar eltűnt.Nagyon jó volt vele beszélgetni.Sokat nevettünk,beszélgettünk a zenéről és mindegyikünk elmesélte az életét röviden.Lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Már nemcsak a kezünk ért össze,hanem a lelkünk is.Abban a pillanatban rájöttem,hogy ő az,akire egész életemben vártam.Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.
-Lassan mennem kell már-mondtam,miután ránéztem az órámra.
-Hány óra?
-Fél egy.
-Jól elbeszélgettük az időt.Azt hittem,hogy csak fél 11 körül van.
-Hát igen-mosolyogtam.
-Visszakísérlek,oké?
-Rendben-egyeztem bele,majd szép lassan elindultunk.
Negyed kettőkor értünk vissza.Csodáltam,hogy Emma még nem keresett.
-Na de akkor most én megyek.
-Holnap még egy randi?Mondjuk egy étteremben?
-Oké-mondtam,majd mielőtt elindultam volna,hirtelen közelebb lépett...Mélyen egymás szemében néztünk.Ekkor éreztem:Nincs visszaút.Bele fogok szeretni,márha eddig még nem történt meg…