Mindig azt gondoltam,hogy egy kapcsolatban a távolság nem jelenthet gondot,viszont most,hogy én is ilyen helyzetbe kerülhetek,elbizonytalanít.

Sziasztok!:) Itt a 6.rész is.Remélem tetszik:)

Mikor beértem a szobába,Emma már aludt,ami furcsa volt nekem.Miután átöltöztem,befeküdtem az ágyra és a plafont bámultam,miközben a gondolataim egyre csak Harry körül jártak.Még sosem volt ilyen,hogy ennyi idő alatt beleszerettem valakibe is.És a legrosszabb az,hogy nem tudom mi lesz a folytatása.Vagyis tudom,de azt a szívem nem akarja elfogadni..Ha vége ennek a három napnak,hazamegyünk és minden folytatódik úgy,mint mielőtt idejöttünk.De mégsem lesz minden ugyanaz.Lehet,hogy nem kellett volna ebbe belemennem?Talán ha nemet mondok,akkor most nem tartanék itt.Talán…
Este mindent meg kell beszélnem Harryvel és le kell zárnom ezt a dolgot.Amíg itt vagyunk nem szabad találkoznunk,utána meg már úgysem fogunk.

Reggel ismét egy útra keltünk.Emmának beszámoltam az este történtekről,mire ő leordította a fejem,hogy mért nem keltettem fel.Majd közölte,hogy este csak azért sem fog elaludni,és megvárja,amíg hazaérek.

Este kilenckor ismét találkoztunk Harryvel.Ő már ott várt.Mikor megérkeztem,üdvözöltük egymást,majd beszálltunk a kocsijába.
-Na és hova menjünk?-kérdezte
-Valami nyugis helyre.Beszélni szeretnék veled.
-Valami baj van?
-Nem.Csak beszélnünk kell.
-Ha gondolod megint lefoglalom a London Eye-t.
-Ne.Inkább valami kevésbé fényűző helyre menjünk.Mondjuk egy parkba vagy valami.
-És mi lenne ha odamennénk a lakásomra?
-Nekem az is jó.Ott úgysincs senki.
-Furcsának tűnsz-mondta,de én nem válaszoltam.
Öt perces kocsikázás után megérkeztünk.
-Kérsz valamit inni vagy enni?-kérdezte,majd elindult a konyha felé,én pedig követtem.
-Csak egy pohár vizet-válaszoltam,majd leültem a pulthoz.
-Ne ide ülj.Inkább menjünk a nappaliba.De ha gondolod,akkor berakhatok egy filmet is.
-Nem kell.Nem maradok sokáig.
-És miről lenne szó?
-Rólunk...Először is szeretném megkérdezni,hogy te hogy gondoltad ezt a dolgot.
-Nem tudom…Nagyon érdekelsz és szeretném ha lehetne több is,de…
-De nagy a távolság-fejeztem be a mondatot helyette.
-Igen.És ezért nem tudom,hogy hogyan viszonyuljak az egészhez.
-Én is ezt érzem.És fogalmam sincs,hogy ezután mi lesz.Mindig azt gondoltam,hogy egy kapcsolatban a távolság nem jelenthet gondot,viszont most,hogy én is ilyen helyzetbe kerülhetek,elbizonytalanít.
-Tökéletesen megfogalmaztad.
-Szóval szerintem legyünk barátok .Ha gondolod e-mailezhetünk meg ilyenek,viszont amíg itt vagyok már nem kellene  találkoznunk-mondtam ki,de közben a szívem szakadt meg.
-Korrekt ajánlat.Azt hiszem elfogadom-varázsolt egy erőltetett mosolyt az arcára.
-Örülök,hogy ezt megbeszéltük-próbáltam mosolyogni,viszont nem nagyon jött össze.
-Megnézzünk egy filmet?-váltott is témát
-Nem.Azt hiszem megyek.
-Elviszlek-ajánlotta fel.
-Nem kell.Sétálok.
-De hiszen azt sem tudod,hol vagy.
-Majd fogok akkor egy taxit.
-Nem.Az túl veszélyes.Nem akarom,hogy bármi bajod essen.Hiszen barátok vagyunk és akár tetszik,akár nem,én foglak visszavinni.
-Mért vagy ennyire makacs?-kérdeztem,majd elindultam az ajtó felé,Harry pedig utánam.
Az úton egyikünk sem szólt semmit,az egyetlen zajforrás a rádió volt.Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból és Harry közelebb kísért.
-Nos,akkor..
-Akkor..Azt hiszem eljött a búcsú ideje.
-Vigyázz magadra-ölelt át.
-Te is-suttogtam,miközben a könnyeim ellen harcoltam.
Miután elengedett,levette a csuklójáról az egyik karkötőt,majd felém nyújtotta.
-Ezt neked akarom adni.Tudom,hogy egy picit nyálasan hangzik,de azt szeretném,hogyha ránézel,én jussak róla eszedbe.
-Nélküle is eszembe jutnál minden nap-mondtam,majd magamban hozzátettem,hogy reggeltől estig csak ő jár a fejemben.
-Az e-mail címed megadod?
-Persze-mondtam,majd elővettem a táskámból egy cetlit és egy tollat,majd felírtam a címem.
-Nemsokára írok-mosolygott.
-Én most már tényleg megyek.
-Hiányozni fogsz-mondta,majd ismét megölelt.
-Te is nekem,de majd beszélünk.
-Abban biztos lehetsz-mosolygott.
-Na de indulok,mert ha tovább maradok nem tudlak elengedni.Szia-mondtam,majd megfordultam és elkezdtem szaladni.Nem is vártam meg,míg visszaköszön.
A szobába érve nem bírtam tovább:elkezdtem sírni.
-Bella,mi történt?-futott Emma az ágyamhoz,miután belevetettem magam
-Ennyi volt.Többé nem látom.
-Kit?Miről beszélsz?
-Harry.Megegyeztünk,hogy csak barátok maradunk.
-De miért?
-Mert semmi értelme nincs folytatni.Három,vagyis már csak két nap és hazamegyünk.
-Te mindig is hittél abban,hogy a távolság nem állhat két ember útjába.
-Igen,de más amikor megtapasztalod.
-Ebben igazad lehet.És többé nem is beszéltek majd?
-E-mailezni fogunk majd.
-Jobb,mint a semmit.Legalább beszélhetsz még vele.
-na igen…

Még két napot voltunk Londonban,majd elindultunk hazafelé.Az utat jóformán végigaludtam,miközben a fülhallgatóból bömbölt a zene.Akármilyen zenét hallgattam mindig Harry jutott az eszembe.Hiányzott.És tudtam,hogy még sokáig-vagy talán örökre-hiányozni is fog.