Nem volt szükség szavakra,mindent ki tudtunk olvasni a másik szeméből.

sziasztok!Ihletet kaptam,így megírtam az 5.részt is.Remélem tetszeni fog:)

Arca egyre jobban közeledett az enyém felé.Nem ellenkztem,én is elkezdtem közeledni.Mikor ajkaink között már csak pár milliméter távolság volt,megcsörrent a telefonom.
-Halló?-vettem fel,mikor eltávolodtam Harrytől.
-Emma vagyok.Hol vagy már?
-Egy perc és ott leszek.Szia-válaszoltam a kérdésére,majd leraktam a telefont.
-Sajnálom,de mennem kell-fordultam vissza Harryhez.
-Rendben.
-Akkor majd holnap.
-9-re érted jövök.
-Inkább találkozzunk a stadion előtt.Nem akarok kockáztatni.
-Oké.
-Na de akkor megyek.Szia-köszöntem el,majd befutottam.
A szobába érve láttam,ahogy Emma fel-alá járkál.
-Mégis hol a francba voltál?-szegezte hozzám a kérdést
-Sétáltunk.De mért nem feküdtél le?
-Mert vártalak hogy mesélj.
-Semmi különös nem volt,de megbeszéltük hogy este 9-kor megint találkozunk és elmegyünk vacsizni-újságoltam neki boldogan.
-Ez tök jó-örült velem együtt.
-De most hulla fáradt vagyok.Szerintem aludjunk.
-Szerintem is-értett velem egyet,majd miután lekapcsoltuk a villanyt lefeküdtünk.
Reggel nagyon szép volt az idő.A nap erősen sütött és a madarak csicseregtek.8-kor útnak indutunk.Most is rengeteg nevezetességet néztünk meg.Nagyon szép ez a város.Ha tehetném leélném itt az egész életem.Mondjuk Harryvel.Egész nap csak ő járt a fejemben.Sokszor Emma keltett fel az álmodozásaimból. Emma megkérdezte,hogy Harry nem akart-e megcsókolni ,azt mondtam hogy nem.Nem azért,mert nem akartam hogy tudjon róla,hanem mert ismerem Emmát.Ha elmondtam volna neki hogy majdnem megtörtént,csak ő pont akkor telefonált,akkor megharagudott volna saját magára és nem győztem volna hallgatni a bocsánatkéréseit.De azután ismét elmerültem az álmaimban.Emma megkérdezte,hogy Harry nem akart-e megcsókolni ,azt mondtam hogy nem.Nem azért,mert nem akartam hogy tudjon róla,hanem mert ismerem Emmát.Ha elmondtam volna neki hogy majdnem megtörtént,csak ő pont akkor telefonált,akkor megharagudott volna saját magára és nem győztem volna hallgatni a bocsánatkéréseit.Tulajdonképpen nem haragudtam rá,hisz nem tudhatta,hogy mi folyik odakint.
Sokat gondolkodtam azon,hogy mi lesz ha hazamegyünk.Elvégre a mai napot kivéve márcsak három napot maradunk.Hiába küzködtem a gondolataimmal,egyre csak az járt a fejemben,hogy ennek semmiképp nem lesz folytatása.Több ezer km választ el minket.Viszont mikor rá gondoltam olyat éreztem,mint még soha.
Este,miután visszatértünk a szállásra,lejátszódott a tegnap esti jelenet:Mindenki ágyba bújt,kivéve engem és Emmát.Miután összekészültem,elindultam.A stadion előtt Harry már várt.
-Szia-köszöntem rá.
-Szia.Ma is eszméletlenül jól nézel ki,Bella.
-Te is-viszonoztam a bókját.
-Akkor menjünk étterembe?
-Én rengeteget ettem mielőtt eljöttem.A tanár majdhogynem belém tömött mindent.
-Akkor mit csináljunk?
-Fogalmam sincs.Döntsd el te.
-Oké.mindjárt visszajövök-mondta,majd kiszállt a kocsiból és telefonálni kezdett.
-Na?-kérdeztem,miután 15 perc múlva visszajött.
-Először elmegyünk egy kicsit kocsikázni,aztán 11-kor jön a meglepetés-mosolygott.
-Milyen meglepetés?-néztem rá kérdően
-Azért hívják meglepetésnek,hogy meglepődj.
-Ezek szerint nem fogod elmondani.
-Nem-mosolygott.
Másfél órás kocsikázás után így szólt:
-Takard el a szemed-mondta,majd felém nyújtott egy kendőt.
-Miért?-néztem rá furcsán
-Ne kérdezz,csak tedd meg-mondta,majd segített megkötni hátul.
Mikor leállt a kocsi motorja,kiszállt a kocsiból,odajött és engem is kisegített.Nem tudtam hol lehetünk.Csend volt és nyugalom.Fogta a kezem és vezett.Bíztam benne.
-Na akkor most lassan leveszem a kendőt-mondta,majd kibontotta a csomót hátul.
-Wow-csak ennyit tudtam kinyögni,mikor megláttam,hogy hol vagyunk.
A London Eye csak a miénk volt.Még a közelben sem volt senki.
-Na tetszik?
-Az nem kifejezés.De ezt hogy szervezted meg?
-Az maradjon az én titkom-mosolygott.
Mikor a legmagasabb ponton voltunk megálltunk.
-Most itt maradunk egy kicsit,ha nem baj.Nagyon szeretek itt lenni.
-Ja,hogy te máskor is csináltál már ilyet?
-Lánnyal még nem.A fiúkkal egyszer feljöttünk.Akkor megfogadtam,hogy ha találok egy különleges lányt,akkor felhozom-mosolygott.
-Tényleg gyönyörű innen minden.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog-mondta,majd közelebb lépett és mélyen a szemembe nézett.Arcunk egyre jobban közeledett egymáshoz.Egyik pillanatról a másikra ajkaink összeértek és átadtuk magunkat az élménynek.
Mikor ajkaink szétváltak,csak csendben néztük egymást.Nem volt szükség szavakra,mindent ki tudtunk olvasni a másik szeméből.
Hirtelen ismét elindultunk.
-És most menjünk valamerre?-kérdezte
-Hát már egy óra,szóval lassan menni kellene.
-Rendben-mondta egyhangúan
Miután leértünk,visszaszálltunk a kocsijába és elindultunk.10 perc autózás után a szállás előtt voltunk.
-Köszönöm ezt a mai estét-mondtam,mikor kisegített a kocsiból.
-Nincs mit megköszönni-mosolygott.
-Tényleg nagyon csodás volt minden.
-Annyira,hogy este 9kor ismét randizhatunk?
-Igen.Na de megyek,mielőtt Emma felhívna.
-Oké-mondta,majd közelebb lépett és gyengéden megcsókolt.
-Na szia-köszöntem el,majd bementem.

Azt éreztem,hogy életem egyik legjobb estjén vagyok túl,és már semmi kétség:Beleszerettem Harry Styles-ba.

Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.

Sziasztok!Bocsi a késésért,de nagyon el vagyok havazva.Nagyon örülnék neki,ha kommentelnétek,mert sokat gondolkodtam már azon,hogy megéri-e folytatni...Jó olvasást!:)

-Az van,hogy tetszel-bökte ki végül.

-De hisz semmit sem tudsz rólam.
-Ezért hívtalak el,hogy jobban megismerjelek és hogy te is engem.Már akkor megtetszettél mikor először megláttalak,de aznap nagyon rossz kedvem volt.Nem gondoltam volna,hogy ismét találkozunk,de a sors is azt akarta-mosolygott.
-Ezek szerint.Harry,én nem tudom mit mondjak erre.
-Én tetszem neked?-tette fel nekem a kérdést.
-Tetszeni tetszel,de nem akarom hogy azt hidd,hogy a pénzed vagy a csillogás miatt mondom ezt.
-Nem gondoltam ilyet.Tehát akkor van esélyem?
-És mégis hogy oldanád meg?Te itt laksz Londonban,rengeteget vagy Amerikában,én pedig több ezer km-re lakom.
-Abból még semmi baj nem lehet,ha találkozgatunk.
-Hát abból végülis nem-mondtam,majd küldtem felé egy mosolyt.
-Szóval akkor mesélj magadról.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre.
-Ez nekem így nem megy.Sosem tudtam csak úgy nekiállni és beszélni magamról.
-Akkor kérdezek…Van most pasid?
-Ha lenne nem lennék itt veled.Nincs.
-Ezt jó volt hallani.-mondta,majd mielőtt újra kérdezhetett volna,megcsörret a telefonja,SMS-t kapott.Miután elolvasta így szólt:
-Sajnálom,de mennünk kell.Zayn írta,hogy siessünk vissza.
-Oké.
-Este ráérsz?
-Nem hiszem,hogy ki tudok szökni.
-Egyszer már megtetted.Sikerül az most is.
-akkor ráérek-adtam be a derekam.
-Hol találkozzunk?
-Most vagyok itt először,fogalmam sincs mi hol van.
-Akkor…A stadion előtt,ahol a koncert volt este 9-kor?Odatalálsz?
-Igen.Az tökéletes.
-Harry!Zayn neked is küldött SMS-t?-jött oda Louis,Emmával az oldalán.
-Ja..Elrontotta a hagulatot.
- Na de menjünk,mielőtt még kinyír-mondta Louis Harrynek.
-Akkor este.Sziasztok.-köszönt el Harry,majd elmentek.
-ESTE????-Kiáltott fel Emma.
-Ne kiabálj már!-Szóltam rá,még mielőtt felhívná magunkra a figyelmet.
-Bocsi.Na de mi volt?
Miután mindent elmeséltem Emmának,úgy döntött,hogy a maradék időben el kell mennünk nekem egy ruhát venni az esti randira.5 boltot körbejártunk,mire végre találtunk egy egyberuhát.Nem volt túl kihívó,inkább elegánsnak mondanám.Miután a ruha megvolt,kitalálta,hogy kell még hozzá egy cipő is.Hiába tiltakoztam,hogy hoztam egy olyan cipőt,ami remekül menne hozzá,ő nem tágított.Berángatott egy cipőboltba,ami óriási volt.Annyi cipőt még sosem láttam.Miután megmutattuk az eladónak a ruhát,azonnal mondta,hogy van egy cipő,ami remekül állna a ruhához.Felpróbáltam és pont a méretem volt,mivel tetszett is,megvettem.
A bevásárlás után visszamentünk a térre,ahol a többiek már vártak ránk.Egy pár órás városnézés után visszatértünk a tranzitra.Szerencsére mindenki nagyon fáradt volt,így fürdés és vacsora után elmentek lefeküdni.Emmával mi is azt tettettük,viszont nálunk-pontosabban csak nálam-most indult be az élet.Megmostam a hajam,felöltöztem,Emma kisminkelt-nem vitte túlzásba,szerinte valami természetes smink kell az alkalomhoz.Fél 9-kor elindultam egyedül.Múltkor 20 perc alatt odaértünk.Az utat megjegyeztem,szóval el nem tévedhetek.9 előtt 5 perccel értem oda,Harry már ott várt.
-Szia-köszönt,majd elindult felém,mikor meglátott.
-Szia-köszöntem rá egy mosoly kíséretében.
-Nagyon jól nézel ki.
-Te is.
Harry egy fekete nadrágot,fehér pólót és egy fekete zakót viselt.Laza volt,mégis elegáns.
-merre menjünk?-kérdezte
-Séta?-ajánlottam fel.
-Rendben.Szeretek sétálni.
-Én is.
-Na egy közös már van bennünk.
-Ezek szerint.
-És mit gondolsz Londonról?
-Egyre jobban tetszik-mosolyogtam.
Elmentünk egy parkba,leültünk ott az egyik padra és rengeteget beszélgettünk.Az elején féltem,hogy nem lesz majd közös témánk,de ez a félelmem hamar eltűnt.Nagyon jó volt vele beszélgetni.Sokat nevettünk,beszélgettünk a zenéről és mindegyikünk elmesélte az életét röviden.Lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Már nemcsak a kezünk ért össze,hanem a lelkünk is.Abban a pillanatban rájöttem,hogy ő az,akire egész életemben vártam.Nem tudhattam biztosra,hogy ő is ezt érzi-e,de a szemei azt mutatták,hogy igen.
-Lassan mennem kell már-mondtam,miután ránéztem az órámra.
-Hány óra?
-Fél egy.
-Jól elbeszélgettük az időt.Azt hittem,hogy csak fél 11 körül van.
-Hát igen-mosolyogtam.
-Visszakísérlek,oké?
-Rendben-egyeztem bele,majd szép lassan elindultunk.
Negyed kettőkor értünk vissza.Csodáltam,hogy Emma még nem keresett.
-Na de akkor most én megyek.
-Holnap még egy randi?Mondjuk egy étteremben?
-Oké-mondtam,majd mielőtt elindultam volna,hirtelen közelebb lépett...Mélyen egymás szemében néztünk.Ekkor éreztem:Nincs visszaút.Bele fogok szeretni,márha eddig még nem történt meg…

-Szerintem szimplán csak tetszel neki.

-És mi lenne az?-néztem rá kérdően
-Szerintem ne akard tudni-szólt oda Louis.
-Befognád?-vágott vissza neki Harry
-De hát én csak..Na mind egy-állt félre Louis,majd követték őt a többiek is.
-Na szóval?-fordultam oda Harryhez
-Hát arra gondoltam,hogy elmehetnénk valahova.
-Mármint kik?
-Te és én-mosolyott
-Ezt te sem gondolhatod komolyan-mosolyogtam rá vissza.
-Mért nem?Na,mondj igent.
-Harry,én itt az osztállyal vagyok.Hogy mehetnék el bárhova is?
-Hát egyszer már megtetted.A koncertre is úgy jöttetek el.
-Az igaz.De majdnem le is buktunk.
-Bella,mennünk kell-jött oda Emma
-Oké,megyek.
-Na akkor?-nézett rám Harry kérdően
-Oké,legyen.Elmegyek veled valahova…valahogyan-adtam be a derekam.
-Add meg a számod és felhívlak,hogy mi hogy legyen.-mondta Harry
Miután beírtam a számom a telefonjába,elköszöntünk majd kiléptünk a boltból.Mi értünk oda utoljára a többiekhez.
-Na végre.Még pont időben-nézett ránk a tanár
-Elnézést.-mondtuk egyszerre Emmával
Emmával megegyeztem,hogy majd ha visszaértünk beszámolok mindenről.Nem akartam megkockáztatni,hogy bárki is meghallja.Hosszas sétálás és városnézés után visszaértünk a szállásra.Vacsora után mindenki visszavonult a szobájába.
-Na,most már mesélhetsz!-vetette bele magát Emma az ágyba
-Miről is?
-Hát hogy mi volt Harryvel.-forgatta a szemeit
-Jaa..igen.Hát semmi különös csak elhívott valahova
-ÚRISTEN!-kiáltott fel Emma
-Csss.
-Bocs.Hova és mikor?
-Nem tudok semmit.Elkérte a számom.Azt mondta majd hív.
-De jó már-mosolygott
-Ugyan.Kétlem,hogy felhívna.
-Hűű,de optimista valaki.
-Ugyan már.Csak reálisan nézem a dolgokat.Na de aludjunk,mert hulla fáradt vagyok-mondtam,majd magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem.
Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Rá sem néztem a kijelzőre,csak felvettem.
-Hallo?-szóltam bele kómásan
-Szia.Harry vagyok-jött is a válasz
-Milyen Harry?-kérdeztem meglepődve még félálomban
-Harry Styles-amint kimondta,kapcsoltam hogy ki  ő.
-Bocs,de nem szoktam hozzá hogy hajnali..Hány óra is van?
-3.
-Hogy hajnali 3-kor hívnak.
-Sajnálom,de csak most volt időm.
-Semmi.Mért is hívtál?
-Ja igen.Arról a randiról lenne szó.
-Randi?Nem volt szó randiról.
-Oké,akkor arról a baráti találkozásról.Holnap lesz szabadidőtök?
-Mindig van..
-Mikor lesz és hol?
-Délután 2-től lesz a Trafalgar téren.
-Tökéletes.Akkor 2-kor a szökökútnál megfelel?
-Oké.
-akkor holnap..vagyis ma-javította ki magát.
-Szia-köszöntem el,majd leraktam a telefont.
-Na mikor és hol találkoztok?-Kérdezte Emma
-Úristen,te ébren vagy?
-Mivel max-on van a telefonod.
-Bocsi..
-Na mikor és hol?-tért vissza a témához.
-Trafalgar téren kettőkor holnap..vagyis ma.
-Ez tök jó-kiáltott fel Emma.
-csss..Na de aludjunk,mert korán kelünk.Jóéjt.
-Jó éjt.
Reggel  6 órakor keltünk.Miután mindenki tisztálkodott,reggelizett elindultunk várost nézni.Sok érdekes dolgot láttunk,de én csak a délutánra tudtam gondolni.Nem is értettem miért.Mért hívna el valakit Harry Styles,miután bunkózott vele?Emmával is bunkó volt.Akkor őt mért nem hívta?-Ilyen és ehhez hasonló kérdések kötötték le a gondolataimat.

Délután kettőt ütött az óra.Megkaptuk a megígért szabadidőt.Emmával megkerestük a szökőkutat.
-Annyi dolgot nem értek-mondtam,miközben Harryre vártunk.
-Mint például?
-Nagyon furcsa,hogy elhívott.Mért tenné?
-Szerintem szimplán csak tetszel neki.
-Ugyan már,Emma.Ő Harry Styles,nem hinném hogy egy olyan lányra vetne szemet,mint én.
-Mi van velem?-hallottam meg Harry hangját a hátunk mögött.
-Semmi,csak beszélgettünk.
-Azt gondoltam.
-Sziasztok!Én vagyok Harry kísérője-lépett oda Louis.
-Szia-köszöntünk neki egyszerre Emmával.
-Emma,van kedved meginni egy kávét vagy valamit?-nézett Louis Emmára.
-Mehetünk-fogadta el Emma Louis meghívását és egyedül hagytak minket Harryvel.
-Na és milyen napod volt?-kérdezte Harry
-Egész jó.
-És merre voltatok?
-Fogalmam sincs.Nem figyeltem.Csak gondolkodtam.
-Tök jó.Itt vagy Londonban és mikor alkalmad van megnézni a nevezetességeket,akkor gondolkodsz-nevetett Harry.
-Jól van na.
-És min gondolkodtál?
-Rajtad-mondtam,mire elkezdett mosolyogni.
-Most mi van?-kérdeztem mikor észrevettem,hogy mosolyog.
-És min gondolkodtál velem kapcsolatban?
-Mért hívtál el?És nem hinném,hogy csak azért hogy kiengesztelj.Azért nem hinném hogy elhívnál egyetlen rajongót is.
-Hát tényleg nem ezért hívtalak….-ismerte be.
-Akkor?
-Igazából…-kezdett bele.

Bocsi,de most nincs hozzá kedvem.

Sziasztok!Késve,de itt az új rész.Kérek mindenkit,hogy ha tud,akkor írjon kommentet,mert nem tudom,hogy érdemes-e folytatnom.Jó olvasást!:)


20 perc séta után megérkeztünk oda,ahova indultunk.
-El sem hiszem,hogy itt vagyunk!-mosolyogtam
-Én sem! One Direction koncert..Ugye nem csak álmodom?-kérdezte Emma
-Nem hiszem,hogy álmodhatjuk ugyan azt…Csak le ne bukjunk..
-Nyugi,Bella.Nem fogunk!Max éjfélre a szálláson leszünk.Mindenki hulla fáradt,senki nem fog felkelni-Próbált megnyugtatni Emma.
8-kor volt a kapunyitás.Kész káosz volt.Mindenki össze-vissza sikítozott,futkozott.Szerencsére egész jó helyünk volt azt leszámítva,hogy az egyik csaj ott ájult el mellettünk.
Mikor a srácok felmentek a színpadra,az őrület még nagyobb lett.Nem is értettem,hogy egyes emberek hogy tudnak ilyen hangosan sikítani.De aztán már nem is érdekelt.Átadtam magam a daloknak.Emmával végigénekeltük az egész koncertet.
Mikor befejezték az utolsó dalt,elindultunk kifele,hogy minél előbb visszaérjünk.Egyedül mi jöttünk ki.A többiek bentmaradtak azzal a reménnyel,hogy a srácok kimennek.
-Gyere már.Siess-ráncigáltam Emmát,aki arra próbált rávenni,hogy menjünk vissza.
-Pillanat.Várj!-rántotta ki a kezét a kezemből,majd elfutott.
-Most hova futsz?-kiabálta,miközben rohantam utána.
Emma megállt egy ajtó előtt.A környék kihalt volt.Nem is értettem mit keresünk itt.De nem is próbáltam,mert nem sikerült volna megfejtenem,hogy Emma most mire is gondol.
-Most várunk.-jelentette ki
-Mire?
-Majd meglátod.-mosolygott sejtelmesen.
-Emma ez nem vicc.Ha nem érünk vissza időben nekünk annyi.Így is kérdéses,hogy vissza tudunk-e lopakodni.
-Nyugi már,lazíts!
-De nem tudok.
Az ajtó mögül nevetés szűrődött ki,ami egyre hangosabb lett.Aztán lassan az ajtó is kinyílt.3 srác lépett ki rajta.Nem láttam kik lehetnek azok,hiszen sötét volt és semmi világítás nem volt a közelben.
-Emma,mit akarsz itt?
-Nem ismered fel őket?-nézett rám kérdően
-Na ne szívass.-ordítottam fel,mikor leesett az egész dolog.Mind az öt alak felénk fordult.
-Segíthetünk valamiben?-kérdezték.
-Csak autogramot és képet szeretnénk ha szabad.-dobta be Emma az angol tudását.
A 3 srác közelebb lépett.Már láttam az arcukat is.
-Persze,hogy lehet.De csak akkor,ha elmondjátok hogy kerültök ide.-mosolygott Liam
-Ő rángatott ide-mutattam Emmára.
-És honnan jöttetek?-kérdezte Zayn
-Magyarország.-felelte Emma.
-Csak a koncertre jöttetek ki?-nézett ránk Niall
-Nem.Vagyis igazából mi igen.Azért jöttünk ki a sulival,hogy eljöhessünk a koncertre.-mondtam
-És a tanár csak úgy engedte?-kérdezte Liam
-Hááát.Nem igazán tud róla.-mondta Emma
-Ti nem vagytok normálisak.Mi van ha lebuktok?-nevetett Niall
-Hát akkor ki is csaphatnak a suliból.-mondtam komoly arccal,mire Niall is abbahagyta a nevetést.
-Akkor szerintem csináljunk képet-mondta Liam
-Hol van Louis és Harry?-kérdezte Emma.
-Mindjárt jönnek ők is,csak éppen valamit meg kell hogy beszéljenek.-válaszolt Zayn Emma kérdésre mosolyogva
Miután megkaptuk a képeket és az aláírást a 3 sráctól,Harry és Louis is kiléptek az ajtón.
-Mehetünk srácok?-kérdezte Harry
-Ezt még aláírnád és csinálhatnánk veled egy képet?-kérdezte Emma.
-Bocsi,de most nincs hozzá kedvem.-vetette oda Harry és felszállt a buszra,ami ott parkolt.
Harry kis monológja a földhöz vágott.Pont róla nem gondoltam volna,hogy így bánik a rajongókkal.
-Én viszont jövök.-mosolygott Louis.
-Bocsássátok meg Harrynek az előbbi kis incidenst.Tudjátok nagyon nincs jó kedve ma.
-Vagy csak előjött az igazi énje-morogtam halkan.
Miután Louis-val is sikerült képet csinálnunk visszaindultunk a szállásra.Emma teljesen el volt ájulva.Majdhogynem repült örömében.
A kapun sikeresen átjutottunk,majd halkan elindultunk a szobánk felé.Már majdnem a szoba előtt voltunk,mikor a hátunk mögül valaki minket szólított:
-Emma,Bella.Ti hol kóvályogtok ilyenkor?-hallottuk a hangját,majd mikor megfordultunk,rádöbbentünk,hogy a tanár az.
-Bella rosszul lett és kimentünk levegőzni-improvizált Emma.
-És ti ilyen ruhában mentetek ki csak úgy levegőzni?-nézett ránk kérdően.
-Csak kikaptuk azt a ruhát,ami legfelül volt a bőröndünkben.-mondtam
-És már jobban vagy?
-Igen.Köszönöm.De most inkább lefeküdnék ha nem baj.
-Menjetek csak.És ne felejtsétek,hogy reggel korán kelünk.Jó éjszakát.-mondta,majd elviharzott
-Szerinted bevette?-kérdezte Emma,miután becsuktam mögöttem az ajtót.
-Nagyon remélem.Nem voltunk valami meggyőzőek,de talán elhitte.
-Nem is érdekel.Olyan boldog vagyok most-ölelt át Emma mosolyogva.
-Elhiszem.
-Te nem?-bontakozott ki az ölelésből és furcsállkodva nézett rám.
-Dehogynem.Nem erről van szó.
-Hát akkor?
-Harry eléggé furcsa volt.
-Na igen.Nagyon rossz napja volt ezek szerint.
-Na de mindegy is.Jobb lesz,ha lassan lefekszünk aludni.

Reggel 6-kor kelt fel mindenki.Fél 7-kor pedig a reggeliző asztalnál ültünk.Miután végeztünk,még gyorsan visszamentünk a szobába összeszedni a legszükségesebb dolgokat:pénz,személyi,stb..
A busz kint várt a szállás előtt.Elfoglaltuk a helyünket és szép lassan elindultunk.A belvárosban leszálltunk,hogy gyalog menjünk mindenhova.Rengeteg helyet meglátogattunk és sok képet sikerült csinálnunk.Kaptunk egy óra szabad programot.Mivel Emmával nagyon éhesek voltunk,úgy döntöttünk,hogy bemegyünk a Tesco-ba.
-Mit akarsz venni?-kérdeztem,miután már 10 perce nézegette a csokikat.
-Ha tudnám már megvettem volna.De képtelen vagyok dönteni,annyi minden van itt.
-Hát igen.Más mint otthon-nevettem,majd csendben én is elkezdtem törni magam,hogy milyen csokit vegyek.
-Na tegnap hazaértetek balhé nélkül?-hallottam meg valaki hangját a hátam mögül.Mikor megfordultam láttam,hogy Niall az.
-Hát..Ami azt illetni majdnem lebuktunk-mondta Emma.
-Hogyan?
-Az most hosszú.De a lényeg,hogy megúsztuk-mondtam mosolyogva.
-Sziasztok.-jött oda Liam,Zayn és Louis.
-Hali.-köszöntünk Emmával egyszerre.
-Nem ti voltatok tegnap..-kezdett bele Liam
-De igen-mosolygatm rá.
-Hello-tolta oda a képét Harry is.
-Hello-köszönt neki Emma.Én nem köszöntem neki.A tegnapi bunkózása után várhatja.
-Bocs a tegnapiért-mondta Harry.
-Hát nem gondoltam volna,hogy így bánsz a rajongókkal,de mindegy is.-vetettem oda neki,majd tovább folytattam a csoki-keresést.
-Az én hibám volt-kelt Louis Harry védelmére.
-Hagyjuk a témát,oké?
-Csak akkor ha nem haragszol és ezt be is bizonyítod.-mosolyott Harry
-Oké.Hogy bizonyítsak?-kérdeztem
-Van egy ötletem-mosolygott tovább.

Az utazás

-Bella,kelj fel!Ma van a nagy nap!-kiabált be anyu,amint elment az ajtó előtt
-Megyek..megyek..-motyogtam.
Semmi kedvem nem volt felkelni,még akkor sem ha ma indulunk Londonba.Nem akartam egy tanárok által megszervezett utazáson résztvenni.A programokba sem volt beleszólásunk.Egyetlen vígaszom az volt,hogy a legjobb barátnőm,Emma is jön.Nélküle elveszett lennék.
Miután rendberaktam magam,lementem reggelizni.Reggeli után bepakoltunk a kocsiba,majd elindultunk a suli felé,de útközben még Emmát is felvettük.A suli előtt már majdnem mindenki ott állt és nagyon izgatott volt az utazás miatt.Miután elbúcsúztunk és kiszálltunk a kocsiból,odasúgtam Emmának:
-Megvannak?
-Persze-mosolygott Emma.
-Remélem sikerülni fog.
-Már hogyne sikerülne?Addig ne félj,amíg engem látsz.
Bevallom,kicsit izgultam a tervünk miatt.Mi lesz,ha nem sikerül?Akár ki is rúghatnak a suliból…
-Nos,akkor ha mindenki megvan,akár indulhatunk is.-a tanár szavai ébresztettek fel merengésemből
Miután mindenki elfoglalta a helyét a buszban elindultunk.A megbeszéltek szerint 3 óránként megálltunk egy kis pihenőre.Az út nagyon lassan telt.A buszon filmet néztünk,zenét hallgattunk és beszélgettünk.
Megálltunk Franciaországban,hogy eltöltsünk ott egy napot.Disney Land előtt leszálltunk a buszról és mindenki mehetett,amerre látott.De a tanárok az egésznapos programból 6 órás programot csináltak,mivel meg kell néznünk az Eiffel-tornyot.Este pedig egy tranzitszálláson szálltunk meg.
Reggeli után elindultunk Londonba.Amint a komppal átértünk Angliába,az osztály libái elkezdtek visítozni:
-Wáááá..Végre itt vagyunk!!Remélem találkozunk Harryvel és Louis-sal.
-Úristen,mik vagytok ti-Szakítottam őket félbe-A bandát One Direction-nek hívják,nem pedig Harrynek és Louisnak.
-Nem mindegy?
-Lányok min veszekedtek?-jött oda a tanár.
-Semmin.Csak volt egy kis megbeszélésünk,de semmi veszekedés-mondta Anna,mire a tanár visszament a helyére,majd Anna is visszaült.
-Nyugi-próbált megnyugtatni Emma.
-Nem tudok megnyugodni!Hogy lehet valaki ilyen?
-Tudom,tudom.Engem is idegesítenek.De ne hagyd,hogy felidegesítsenek..Elvégre nekik nincs olyanuk,mint nekünk.
-Igazad van-mosolyogtam rá sejtelmesen.
Egy kis idő elteltével már meg is érkeztünk a szállásra.Itt is tranzitszálláson kellet lézengenünk.
-Akkor a mai napra mindenki tegye el magát.Holnap reggel 6-kor ébresztő és városnézésre indulunk,ahol megnézzük a főbb nevezetességeketNem akarok semmi kimászkálást a szobákból.Ha ilyenről tudomást szerzek,annak nem lesz jó vége.Jó éjszakát.-tartotta meg a tanár a hegyibeszédet,majd elment a saját szobájába.Igaz,hogy még csak délután 5 óra volt,de mivel mindenki hulla volt,elvonult lefeküdni
Kettesével voltunk a szobákba.Természetesen én Emmával osztoztam a szobán.
-Jaj,Emma.Én annyira izgulok.
-Már én is kezdek…Na de kezdjünk készülődni-nézett rá az órájára.
-7-re oda kell érnünk.
-De várj..Azt sem tudjuk merre kell mennünk.
-Ne aggódj,itt van nem messze.Megnéztem a neten merre kell menni-nyugtatott meg.
-Jól van.Akkor készüljünk.
Miután felhúztuk a mai napra szánt ruháinkat,szép csendesen elindultunk kifelé az ajtón,majd sikerült kiosonnunk a szállás területéről is és elindultunk…