10.fejezet

Meghoztam az új részt.Szerintem picit unalmas lett...8 komment után jön az új rész.

-Na és most mit csináltunk?-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Én egy picit álmos vagyok már.
-Nem megyünk el még sétálni?
-Ilyenkor?
-Ilyenkor a legjobb-mosolygott,és megpuszilta a homlokom.
-Végülis..mért ne?Menjünk.Akkor felöltözök,menj te is vegyél fel valamit és mehetünk.
-Oké.Mindjárt jövök-mondta,majd elviharzott a szomszéd szobába.
Felkaptam egy farmert,egy pulcsit és egy tornacipőt.
-Itt is vagyok-rontott be a szobába.
-Látom.
-Na mehetünk?
-Igen.
Bezártam az ajtókat,majd elindultunk a közeli parkba,ahol leültünk egy padra.
-Imádom ezt a parkot.Senki nem jár ide.Ha szomorú vagyok vagy egyedül akarok lenni,akkor mindig ide jövök-mondtam.
-Hát megvan a hangulata az biztos.És sokszor jösz ide?
-Mostanában nem voltam.Legutolján 4 hónapja.
-Mi történt?
-Szerelmi bánat.
-És még mindig bánatos vagy miatta?
-Nem.Amióta megismertelek nem is gondoltam rá.
-Ennek viszont örülök.Nekem is van egy kis privát szférám Londonban,amiről még a srácok sem tudnak.Ha elegem van a fényűzésből,a sztárságból oda megyek.
-Néha elég idegesítő lehet hallgatni a sok sikítozó kiscsajt.
-Néha nagyon is.De ettől függetlenül imádom őket.Nélkülük nem tartanánk ott ahol ma és hát..téged sem ismertelek volna meg.
-Olyan jó,hogy két lábbal a földön jársz.
-Anyu ki is nyírna ha elszállnék magamtól.Ha a csúcson vagy,
-Akkor is viselkedj úgy,mintha lent lennél…-fejeztem be a mondatát
-Nem is tudom már,hogy ki mondta,de nagy igazság.
-Jonas Brothers.Ők szokták ezt mondani.
-Hát ők tényleg ilyenek is.Még csak Joe-val találkoztunk,de ő olyan,mintha nem is venné körül naponta több ezer,tízezer rajongó.Ő valóban két lábbal áll a földön,és gondolom a tesói is.
-Imádom őket 2007 óta..
-Meg tudom érteni-mosolygott rám.
-Harry…mi lesz velünk,miután elmész?-kérdeztem témár váltva.
-Erről kár beszélni..
-Nem akarlak elveszíteni-suttogtam.
-Én sem téged.De figyelj-emlte fel az állam-túl fogjuk élni.Egy nap híján két hetünk maradt,de a búcsúra ne gondoljunk még.Főleg ne végső búcsúra,mert nem szeretém ha az bekövetkezne.
-Én sem.Szeretlek-mondtam,majd közelhajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Én is téged.És mindig is szeretni foglak-most ő csókolt meg engem.Szenvedélyes volt,de egyben gyengéd is és ez tetszett.Csókunkat Harry telefonjának a csörgése zavarta meg.
-Egy perc és jövök vissza-mondta,majd arrébb ment és felvette.
Az egy percből végül öt perc lett.Én türelmesen vártam már,hogy vissza jöjjön.
-Bocsi,csak Louis-nak megint elgurult a gyógyszere.Beszélt össze-vissza.
-Semmi baj.A lényeg,hogy már itt vagy.De szerintem lassan menni kellenénk.Egyre hűvösebb lesz.

Miután hazaértünk,elbúcsúztunk egymástól,majd mindegyikünk elvonult a szobájába.Mielőtt lefeküdtem volna,kezembe vette a laptopom és megírtam mindent Emmának.Mivel ő egy éjjeli bagoly,szinte azonnal vissza is írt,hogy nagyon örül neki és sok boldogságot kívánt.

Másnap reggel lementem a konyhába,ahol a hűtőn egy üzenet fogadott.
„Nagyon sajnálom,de el kellett mennem New York-ba,mivel aki ment volna kórházba került és engem küldtek helyette.Sietek vissza.Legyetek jók.Szeretlek,Anya.”
Nem tudom miért,de kifejezetten örültem neki,hogy anya nem lesz itthon.Így legalább kettesben lehetünk Harry-vel.Nekiálltam reggelit csinálni.Azt terveztem,hogy felviszem neki a szobába,de Harry hamarabb lejött,mint hogy elkészültem.
-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.
-Neked is.Mindjárt kész a reggeli.
Reggeli közben elmeséltem neki,hogy anya elutazott,aminek ő is nagyon örült.Evés után felmentünk átöltözni,majd amíg  elmentem a boltba,hogy bevásároljak az ebédhez, addig ő otthon maradt és telefonos interjúkat adott.
Ebédre pizzát sütöttünk,de annyit hogy maradjon estére is.Aztán délután átjött hozzánk Emma.
Délután öt óra körül megszólalt a csengő.Elindultam az ajtó felé,hogy kinyissam.