17.fejezet-A búcsú

Tudom,hogy nem volt meg a 10 komment,viszont egy új blog ötlete motoszkál a fejemben és már el is kezdtem írni,de csak akkor rakom fel,ha ezzel végeztem.:) Na de visszatérve:Remélem tetszik:)

Másnap reggel más volt felkelni.Éreztem,hogy ez lesz életem legnehezebb napja.Harry még aludt,én pedig csendben néztem.Tudta,hogy egyszer el fog jönni ez a nap,viszont azt hittem hogy könnyebb lesz elengedni.Legszívesebben örökre ebben a hotelszobában maradtam volna vele.Összeszedtem magam,majd felálltam és felöltözem.

-Jó reggelt!-hallottam meg Harry hangját a hátam mögül.
-Lehetne jobb is…
-Bella,gyere ide.
-Igen?-kérdeztem,miközben leültem az ágy szélére.Harry megfogott és maga mellé húzott.
-Szeretlek.Ezt sose felejtsd el,kérlek.
-Én is szeretlek.Jobban,mint bárki mást.
-Adni szeretnék neked valamit-mondta,majd felállt,hogy megkeresse a zakóját.Belenyúlt a zsebébe és egy kis dobozt vett ki belőle.-Tessék-adta át mosolyogva.
-Mi ez?
-Nyisd ki és meglátod-mondta,mire kinyitottam a dobozt.Egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt benne,amin egy medál lógott.Kezembe vettem és jobban megnéztem.A medálba bele volt gravírozva hogy „Forever” .
-Istenem,Harry ez gyönyörű.
-Reméltem hogy tetszeni fog.
-Imádom.Szeretlek-csókoltam meg.
-Én is téged.
-Mikor megy a gépetek?
-Délután 5-kor.
-És most van 11 óra.
-Igen.Lassan mennünk kell-nézett rám szomorúan.
-Annyira hiányozni fogsz-öleltem át nagyon szorosan.
-Te is nekem,de ki fogjuk bírni.
-Ki kell hogy bírjuk.
-Pontosan.

Miután mindketten felöltöztünk,elindultunk vissza a házba.

Zayn szemszöge:

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá Emmára,miután felkelt.
-Neked is.-mosolygott vissza.-Hány óra?
-11.
-Kérsz valamit enni?
-Nem köszi,nem vagyok éhes.Inkább felöltözöm és elkezdek pakolni.
-Oké.Én is felöltözöm meg minden és ha akarod akkor utána segítek bepakolni.
-Az jó lenne-erőltettem egy mosolyt az arcomra,majd elindultam a fürdőszobába.A gondolataim közben jobbra-balra cikáztak.Még csak nemrég ismertem meg Emmát,de biztos voltam benne,hogy kell nekem.Este nem történt köztünk semmi.Nem volt elég bátorságom ahhoz,hogy megcsókoljam,pedig nagyon szerettem volna.De a helyzet nem hozta úgy.Persze egész este azon gondolkodtam,hogy csak szimplán lekapom,viszont nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.Harry szerint tuti hogy bejövök neki és szerintem sem közömbös irántam,de pontosan nem tudom hogy mit érez.Oké,nem várom el azt hogy reménytelenül szerelmes legyen belé,hisz én sem vagyok még szerelmes,viszont elég jó úton haladok felé.De most itt kell hagynom…Igaz,hogy a koncert előtt láthatom,de hogy még egy kis időt kapjunk,majd előbb idejövök Harryvel.
Mikor végeztem a fürdőben,kimentem és láttam,hogy Emma a nappaliban ül.
-Akkor segítsek?-nézett rám mosolyogva.
-Aha,légyszi-mosolyogtam rá vissza.
-Itt az egyik bőrönd.
-Hát elég sok cuccot hoztál-nézett körbe a szobában,ami tele volt az én cuccaimmal.-Nem tudom,hogy időben végzünk-e.
-Nem lenne nagy baj ha nem.Mondjuk ma még van gépem Londonba.
-Kár-motyogta halkan,de meghallottam.
-Tudod,nem gondoltam volna,hogy valaha majd egy magyar lány fog érdekelni-vallottam be neki az érzéseim,miközben közelebb léptem hozzá.
-Aha,és ki az?-kérdezte értetlenül.Nem válaszoltam,hanem hirtelen még közelebb léptem és megcsókoltam,ő pedig visszacsókolt.Nem  is lehettem volna boldogabb.
-Most már rájöttél?-kérdeztem,miután ajkaink szétváltak.
-Hát megmutathatnád még egyszer-mondta,mire ismét megcsókoltam.
-Azt hiszem megértettem-mosolygott.
-Bárcsak maradhatnék még…-sóhajtottam.
-Én is szeretném ha maradnál,de sajnos muszáj elmenned.
-De nemsokára találkozunk majd.
-Remélem.
-Abban biztos lehetsz-mosolygtam,majd egy puszit nyomtam a szájára.

Bella szemszöge:

Mire visszaértünk a házunkba,Emma és Zayn már végeztek a pakolással,amin csodálkoztam,mivel Zayn rengeteg cuccot hozott és minden szanaszét volt a házban.Még a szobámban is találkoztam az egyik pólójával.Nem értettem hogy került oda,hiszen Zayn nem is jött be a szobámba.
Miután segítettem Harrynek bepakolni,elindultunk a reptérre.Természetesen a fiúk álruhába bújtak.Még mi is alig ismertük fel őket a baseball-sapka és a napszemüveg alatt.Míg Emma és Zayn búcsúzkodtak,addig mi is ezt tettük Harryvel pár méterrel odébb.
-Hiányozni fogsz-mondtam Harrynek,miközben a könnyeimmel küzdöttem.
-Te is nekem,de hamarosan találkozunk és ne felejtsd el hogy szeretlek.
-Én is szeretlek és örökké szeretni foglak-mondtam,majd megcsókoltam.Egy darabig ez lesz az utolsó csókunk,fel kellett töltődnöm.Úgy csókoltuk és öleltük egymást mint soha.Nem akartam elengeni és tudtam,hogy ő sem engem.
Miután felszállt a gépük,Emmával haza indultunk.
-Nehéz heteim lesznek,azt hiszem-mondtam szomorúan.
-Elhiszem.Na de mesélj mi volt este?
-Hát..megtörtént-hajtottam le a fejem,hogy ne lássa Emma ahogy elpirulok.
-Tudtam-mosolygott.-És milyen volt?
-Csodálatos.Mindig is így képzeltem el,de sosem hittem hogy így is fog megtörténni.
-Annyira örülök nektek.
-Én is neked és Zaynnek.
-Lehet hogy hülyeség,hiszen alig ismerem,de már most nagyon hiányzik.
-Dehogy hülyeség.Én is így voltam Harryvel,mikor eljöttünk Londonból.Pár napja ismertük egymás,de mikor úgy döntöttem hogy búcsúzom,akkor nagyon fájt.Viszont örülök hogy így alakult.
-Remélem hogy ami köztem és Zayn között van folytatódni fog.
-Biztos vagyok benne.Tökre összeilletek.Mindketten tiszta egoisták vagytok,egész nap a tükröt lesitek.
-Nem a tükröt lesem,hanem magam.
-Na tényleg nem mindegy-nevettem,mire ő is elkezdett nevetni.