19.fejezet-Ismét a London Eye.

Itt az utolsó előtti rész is.Remélem tetszeni fog:)

Nagyon boldog voltam,hogy tisztáztuk ezt az egészet és hogy Harry ismét az enyém.A koncert előtt még bemutattam anyáéknak is,akik szimpatikusnak találták.A fiúk a koncert napján érkeztek és egyszerre odamentek a helyszínre.Harry és Zayn is csatlakoztak hozzájuk,mi pedig Emmával egész nap készülődtünk.Időközben úgy alakult,hogy ő is kijön Angliába.Este hat körül indultunk el.Természetesen VIP vendégek voltunk,ezért nem kellett sorbanállnunk a sikítozó rajongók között.Habár ha belegondolunk,pár hónapja még mi is csak ilyenek voltunk.

-Sok sikert-adtam egy utolsó csókot Harrynek,mielőtt még felment volna a színpadra.Az első dal a ’What Makes You Beautiful’ volt.A tömeg teljesen megőrült,ami a többi dalnál sem volt másképp.A ’Moments’ közben mindenki meghatódott.Én is és Emma is elmorzsoltunk pár könnycseppet.Harry egy csomószor rám mosolygott.Mikor lejött a színpadról,azonnal odajött,felkapott a megcsókolt.
-Készen állsz?Nem sokára indul a gép.
-Igen.Csak egy picit félek,ugyanis még sosem ültem repülőn.
-Majd egész végig fogom a kezed-küldött felém egy bíztató mosolyt.-Viszont többé nem fogunk bújkálni.Együtt vagyunk és ezt felvállalom.
-Fiúk,Bella és Emma!Indulnunk kell-jött oda hozzánk Paul.
-Mehetünk-mondta Liam és elindultunk Paul után.

A repülőn Harry tartotta az ígéretét,és egy pillanatra sem engedte el a kezem.Leszállás után mindenki hazafelé vette az utat.Mivel éjszaka volt,mindenki aludt már.Felmentünk Harry szobájába és miután befeküdtünk az ágyba,azonnal elnyomott minket az álom.

Másnap reggel,mikor kinyitottam a szemem,Harry gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt,szépségem-mosolygott rám.
-Neked is.
-Hogy aludtál?
-Fantasztikusan.
-Akkor jó.Este randizni megyünk.
-Már alig várom-ültem fel mosolyogva.
-És van még itt valami-mondta,majd egy újságot adott a kezembe,aminek a címlapján egy olyan kép van,amin csókolózunk.
-Wow.Ez gyors volt.
-Igen.De legalább már nem kell bújkálnunk.Na menjünk le,mert már anya tűkön ül-mondta mosolyogva,majd miután felöltöztünk lementünk.
Nagyon ideges voltam,de Anne kedvesen fogadott.Gemmát is megkedveltem.A nap hátralévő részében beszélgettünk.Anne mutatott Harryről kiskori képeket.Nagyon aranyos volt.

-Mit vegyek fel?-kérdeztem Harryt,mikor elkezdtünk készülődni az estére.
-Hát nekem az is jó ha semmit-mosolygott pimaszul.
-Hülye.
-Nem tudom.Akármit.Farmert,szoknyát,tök mindegy.
-Te mit veszel fel?
-Egy egyszerű gatyát,pólót és tornacipőt.
-Akkor én veszek fel egy farmert,egy topot és egy balerinacipőt.
-Tökéletes-mondta,majd közelebb lépett és egy puszit nyomott a homlokomra.
Este 11 körül indultunk el.
-Na és hova megyünk?
-Titok.Kösd be a szemed-adott oda egy fekete kendőt.
-Megint kezded?-kérdeztem mosolygva,miközben bekötöttem a szemem.Ő nem válaszolt.
Körülbelül 10 percet autózhattunk.Miután Harry kiszállt,átsietett az én oldalamra,hogy kisegítsen a kocsiból.
-Meg is jöttünk-suttogott a fülembe,majd levette a szememről a kendőt.
Ismét a London Eye előtt álltunk.Itt történt meg az első csókunk.Senki nem volt itt,megint lezáratta az utcát.Beléptünk az egyik kapszulába és elindultunk felfelé.A tetején ismét megálltunk.
-Emlékszel?-kérdezte,miközben átölelt hátulról.
-Még szép.Életem egyik legszebb napja volt-fordultam meg és egy csókot leheltem ajkaira,mire ő felkapott és végigdöntött a földön.Egyre szenvedélyesebben csókolt és egyre jobban lefelé haladt.Lehámozta rólam a topom,majd a gatyámat is.Ekkor egy nagy lendülettel elértem,hogy ő kerüljön alulra és én is megszabadítottam őt a felesleges ruhadaraboktól.
Mikor már mindketten elégedetten feküdtünk egymás karjaiban,megszólaltam:
-Bárcsak együtt lehetnénk örökké.
-Maradj itt.
-És mégis hogy?Nekem még van egy évem a suliból,nem hagyhatom csak úgy ott.
-Itt is tudnád folytatni.
-A szüleim tuti nem engednék meg.
-Már megengedték.
-Mi?
-Míg te zuhanyoztál egyik nap,megbeszéltem velük mindent és bele egyeztek.
-Komolyan?
-Igen.
-Nos,akkor azt hiszem London lesz az új otthonom-mosolyogtam rá és egy egy csókot adtam a nyakára.
Hajnali  1-kor úgy döntöttünk,hogy ideje lesz hazamenni.Felmentünk a szobába és lefeküdtünk.