7.fejezet

Itt a 7.rész is.Remélem tetszeni fog.Kommenteket kaphatnék?:$

Miután a hosszas utazás után hazaértünk,egyszerre befeküdtem a kényelmes ágyamba.Ölembe vettem a laptopomat,majd szép lassan felnéztem Facebookra,Twitterre és a kedvenc oldalaimra.Végül megnéztem az e-maileket.Láttam,hogy van egy bejövőm.Miután megnyitottam,olvasni kezdtem:
„Szia!Remélem épségben hazaértetek.Nemtudom,hogy értesültél-e már arról,hogy 3 hónap múlva Magyarországon fogunk koncertezni.Ha van kedved,összefuthatnánk.Várom válaszod.Puszi,Harry.”
Nem hittem a szememnek.Nemsokára ismét láthatom Harryt.Felhívtam Emmát és mondtam neki,hogy azonnal át kell jönnie.10 perc múlva ott is termett.
-Ott kell lennünk.De nem is hirdették sehol,hogy koncert lesz-mondta,miután felolvastam neki a levelet.
-Ez a furcsa benne-mosolyogtam.
-Válaszoltál már neki?
-Nem.
-Mire vársz még?Láss hozzá!-parancsolt rám
„Szia!Minden oké volt.Igaz,hogy az út reménytelenül hosszú volt,de hazaértünk.Persze,hogy van kedvem,de nem is hallottam róla sehol.Majd írd meg a részleteket.Puszi,Bella.”
-Remélem megfelel-mondtam Emmának,miután elküldtem.
-Tökéletes.És most várunk.
-Nyugi már.Jobban rá vagy kattanva a témára,mint én.
-Na persze.Max nem mutatod ki-mondta.Ezzel nem vitatkoztam,hisz belül tényleg visítoztam.
-Három hónap-mondtam halkan.
-Izgulsz?
-Hát a koncert miatt nem.Sokkal inkább Harry miatt.
-De ugye nem szerettél bele?-kérdezte,mire válaszul elpirultam és lesütöttem a szemem.-Bella ugye nem?-kérdezte megint,de már kiabálva.
-Nyugi már,Em-próbáltam nyugtatni.
-Bocsi,csak nem hittem volna hogy ilyen hamar beleszeretsz.
-Én sem.Az a helyzet,hogy ezelőtt is szerettem,viszont az nem volt szerelem.Mikor a szemébe néztem a gyomromban pillangók táncoltak,és mikor megcsókolt beleremegtem.
-Te totál belezúgtál-jött rá ő is
-Nem akarom beismerni.
-Nem is kell.A szemed mindent elárul.
Nem válaszoltam.Fogtam a laptopom,felmentem youtubera és bekapcsoltam a More than thist.Miután ismét felmentem,hogy megint elolvassam amit Harry írt,láttam hogy van egy új üzenetem.Azonnal meg is nyitottam.
-Harry írt-szóltam Emmának,aki azonnal közelebb is csúszott hozzám,majd én hangosan felolvastam a levelet:
„Nagyon örülök,hogy minden oké.A koncertről azért nem hallani,mert ez egy meglepetéskoncert lesz.Két nappal előtte fogják bejelenteni.Légyszi senkinek se mondd el.Viszont add meg  a címed,mert akarok neked és Emmának VIP jegyeket küldeni.Puszi.”
-Meglepetéskoncert?-nézett maga elé Emma furcsán.
-Ha ő mondja.
-Na válaszolj!-utasított Emma.
A levélben leírtam a címem és megígértem,hogy senkinek nem fogok szólni.Ő szinte azonnal válaszolt is,hogy kb.egy hónap múlva megkapjuk a jegyeket.

Egy hónappal később még mindig levelezgettünk Harryvel.Sokat meséltem neki magamról és ő is elmondott mindent magáról.Mindketten nagyon vártuk már a koncertet.Vagyis nem a koncertet,hanem hogy újra láthassuk egymást.

Egy szép napos délutánon Emmával éppen sütit csináltunk.Mindig is imádtunk együtt sütni,és közben hülyülni.Már tiszta liszt voltam,mikor egyszercsak megszólalt a csengő.
-Na fasza.Most hogy nyissak így ajtót?-kérdeztem nevetve.
-Ugyan már.Voltunk már cikibb helyzetben is-mondta Emma,aki szintén csupa liszt volt.
-Igazad van-nevettem,majd elindultam az ajtó felé.
Mikor kinyílt az ajtó nem hittem el amit láttam.Egy gyönyörű zöld szempárral találtam szemben magam.A gyomromban pillangók repdestek és a lábam remegett.